Mindenki saját maga karmestere, ha érti a belső zenéjét.
Néha az ember életében váratlan akadályok nehezítik a napjait, ez pedig akaratlanul is a változásokat hozza magával. Emberek jönnek mennek az életünkben, így történt velem is.
Egészségügyi probléma ütötte fel a fejét egy hónappal ezelőtt, 2 napot kórházban is töltöttem és ennyi idő pont elég volt arra, hogy egy ember kifelé táncoljon az életemből, míg egy másik ember pedig részese legyen. Nos, igen. Van az az ember, aki csak az egészséges, fitt emberekkel hajlandó kapcsolatot fenntartani, mert jelenleg egyszerűen csak ennyire képes.
Ő nem tud támogatni, csak megmondani. Mégis, ajándékot adott nekem azzal, hogy nem lesz többet része az életemnek. Kimondtam azt, ami neki nem ment. Csak, hogy pont legyen a végén és ne álldogáljon abban a bizonyos ajtóban.
Hogy mi volt az ajándék? Nagyon egyszerű. Megmutatta, hogy már nem az az erejét vesztett, érzelmileg labilis ember vagyok, aki nem tud kiállni magáért. Na, meg időközben még nagyjából ezer dologra hívta fel a figyelmem, tudtán kívül és ugyanennyi tényt tudtam meg magamról. Igen. Ez az ember azért volt az életem része, hogy kiderüljön, sikerül-e átmennem a vizsgán. Naná, hogy sikerült!
Remélem egyszer ő is megtalálja azt az egyensúlyt az életében, amire mélyen legbelül vágyik. Sajnos most még igen messze áll tőle, mert nem hallgat a saját hangjára. És ez a legrosszabb, mikor pontosan tudja valaki, hogy mit kellene tennie, de homlokegyenest mást csinál, annak ellenére, hogy meg is fogalmazza és ki is mondja.
Itt is látszik, hogy egy betegség mennyi változást tud hozni az ember életében, illetve a kapcsolataiban. Minden mindennel összefügg. Itt van például a másik ember, aki viszont belépett az életembe. Nála is változást hozott ez a találkozás, másmilyen ívet vett az élete az egészsége terén. Bízom benne és remélem, hogy még nagyon sok mindenben tudok neki segíteni, miközben ő nem is tudja, hogy szintén segít.
Hisz minden találkozásnak oka van. Ha sikerül mindenre a megfelelő szemmel tekintenünk, akkor hihetetlen felismeréseket tehetünk önmagunkra nézve is. Minél többet dolgozol valódi éneden, minél jobban megismered, hogy az érzéseid miből fakadnak, annál könnyebbé válik az úgynevezett elengedés.
A tested jelez
És itt van maga a betegség. Ha elég mélyen mögé nézünk és bátran szembenézünk a mondanivalójával, akkor tulajdonképpen máris nyert ügyünk van vele szemben. Akárhogy is, de beszél hozzánk. Elmondja hogy nem jól élsz. Vajon hallgatsz rá?
Elmondja, hogy nem jól táplálkozol, hogy nem megfelelően mozogsz vagy, hogy nem is mozogsz. Elmondja, hogy megfeszíted magad, hogy görcsösen ragaszkodsz dolgokhoz. Na, igen. A magyar nyelv csodája. Esetemben azt mutatta meg, hogy bizonyos érzelmek egészen mélyen bekövesedtek.
Nagyjából 1,5 éve figyelek a jelekre, valószínűleg jó helyen keresgéltem, hiszen egyszercsak megmozdultak. Megmutatták magukat, hogy igen, itt vagyunk. Végre együtt tudok dolgozni velük, végre értelmet nyert egy csomó minden és bár még bőven tart a gyógyulás folyamata, de már megvan az irány. Én pedig hallgatok rájuk és mind táplálkozás terén, mind pedig fizikai és lelki síkon is dolgozok azon, hogy teljesen jól legyek.
Mert nem elég csak a gyógyszert beszedni, de tenni kell azért, hogy a gyógyulás meg is valósuljon, de legalábbis a lehető legközelebb legyünk hozzá. A betegség a változtatásra hívja fel a figyelmet. Hallgatnod kell arra, mit mond a szervezeted, ha már egészen addig, nem figyeltél a saját hangodra.
Na, igen. Az emberi szervezet egy csoda, és ha megtanulod és megérted ennek a csodának a hangját, te leszel a karmester.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Jurás Ágnes
Pánik nélkül, szabadon.
#blog #blogger #lélek #egészség #belsőhang
Képek: Pixabay
