Felgyorsult világunkban egyre fontosabb helyet kap az idő. Mindent egyből akarsz, gyorsan, nem is vagy hajlandó várni. Ha pedig betegség üti fel a fejét, akkor a gyógyulást is nyilván siettetni akarod. Így voltam ezzel én is, minél hamarabb ki akartam lábalni ebből az igencsak hátráltató betegségből. Viszont egy fizikai betegségnél általában tisztában vagy azzal, hogy mennyi idő alatt következik be gyógyulás, a lelki eredetűeket azonban igen nehéz kiszámítani. Főleg azért, mert nagyon nagy százalékban rajtad múlik a sikere. A kezdeti szakaszban pedig nagyon fontosak a sikerélmények, hiszen később ebből tudsz táplálkozni.
#Pánik 5.
Tehát az első lépés, hogy adj időt magadnak. Mint mindenhez, ehhez is idő kell. Gondold végig, hogy mióta tart nálad ez az állapot? Mennyire intenzív? Mióta vannak már fizikai tünetei? Melyik csoportba tudod sorolni magad? Milyen tényezők vezettek idáig? Ha megvan ez az időtartam, akkor abból sejteni lehet, hogy nagyjából mennyi idő alatt lehet eljutni addig a pontig, amikor már a fizikai tünetek megszűnnek. Itt viszont mindenképpen megjegyezném, hogy attól is függ, mennyire leszel kitartó. Hú, ezt senki sem szereti, mikor a kitartás, meg az akaraterő képbe kerül.
Hidd el, én sem szeretem. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért nem és arra jöttem rá, hogy ezekben a szavakban nincs semmi motiváció. Ha valaki azt mondta, hogy kitartással és akaraterővel el lehet érni valamit, akkor nem tudtam mögé tenni semmit. Ha motiválni akarod magad, akkor kell, hogy legyen célod és a célod elérését pedig kitartással és akaraterővel lehet elérni. Ellentmondásosnak érzed a két mondatot? Jó meglátás. Az is. Ennek pedig igen egyszerű oka van. Ha nincs célod, akkor ez a két dolog értelmét veszti.
Márpedig én nem rendelkeztem hatalmas célokkal, amikért megérte volna kitartani és erősnek lenni. Aztán jött a gyógyulás célja és én rájöttem arra, hogy ennél a betegségnél semmit sem lehet erőltetni. Szóval legyen neked is a gyógyulás az első célod. Ez pedig majd hozza magával az összes többit is.
Ne akard görcsösen, tényleg adj időt magadnak!
És bár ezek tényleg fontos tényezők, de told ki őket te is a fókuszodból. Miért? Mert egy pánikbetegnél ez simán generál egy újabb szorongási tényezőt. Mit jelent ez? Vegyük az első lépést. Jön a roham, te pedig azon munkálkodsz, hogy a már leírtak alapján koncentrálj a légzésedre. Kezedben a zacskó. Erős a roham. Győzni akarsz. Szóltak, hogy nem megy egyből, te viszont meg akarod mutatni, hogy márpedig igenis megy. Végül csak nem akar sikerülni. Mert ennél a pontnál már nem is a légzésre, a technikára koncentrálsz, hanem a fejedben megszülető mondatokra.
Pozitív mondatok: Meg tudom csinálni. Meg akarom csinálni. De már érzed, hogy nem segít, jönnek a negatív mondatok. Először elkezded hajszolni, erőltetni. Sikerüljön már. Múljon már el. Majd leírod és vele együtt magadat is. Nem sikerül. Nem tudom megcsinálni. Miért vagyok ilyen béna? Erre is képtelen vagyok. Sose lesz vége. Erre se vagyok jó, még lélegezni sem tudok helyesen. Dehogy nem! Csak éppen nem adtál magadnak elég időt, nem gyakoroltál. Ráadásul még a fókuszod sem a légzésen volt, hanem elkalandoztak a gondolataid. Ennek hatására pedig még intenzívebben éled meg a rohamot.
Nekem sem ment elsőre. Másodikra, harmadikra sem. Azonnal le akartam győzni a rohamot. Be kellett látnom, hogy kell a gyakorlás. Kell a rászánt idő. Később viszont visszakaptam azt az időt, amit a gyakorlás során befektettem. Hiszen már rutinból ment.
Miért foglalkozom ezzel ennyit?
Most még minden csak és kizárólag a fizikai tünetek legyőzésére irányult. Miért? Mert én azt tapasztaltam, hogy amíg ezek a tünetek fent álltak, addig folyamatos volt a félelmem, hogy mikor leszek rosszul, amitől pedig egyre inkább szorongtam. Vagyis a tudat, hogy bármikor jöhet a roham, folyamatosan táplálta ezeket az érzéseket. Márpedig a pánikrohamnak ez az előétele, ebből táplálkozik. Minél nagyobb a félelmed, annál jobban fogsz szorongani. És minél inkább szorongsz, annál több adrenalint fog termelni a szervezeted, ami aztán a rohamokban fog kiteljesedni.
Viszont ha rendesen begyakorlod a már tanult légzéstechnikát, akkor olyan rutinra fogsz szert tenni, amely magabiztosabbá fog tenni. Kezedben lesz a kulcs, amivel legyőzheted a rohamot, és minél többször győzöl felette, annál kevésbé fogsz félni és szorongani. A rutin kialakulásához viszont időre van szükséged, neked és a szervezetednek is. A tudatalattidról meg már nem is beszélve. Vagy inkább mégis. Mert a gyakorlások során oda fogod beágyazni, beékelni ezt a technikát olyan erősen, hogy sose okozzon gondot reflexből alkalmazni.
Egy kis érdekesség, ő is szánt rá bőven időt
Nem tudom, hogy kinek fogok ezzel újdonságot mondani, de van egy ember, akit úgy hívnak, hogy Laár András. Talán sokatoknak ismerős a neve, hiszen humorista, zenész lévén, több helyen is találkozhattunk vele. Most lehet, megijedsz, hogy: – Na, jól van, nálam itt elég is volt. Akkor nem tudod meg a lényeget. Méghozzá azt, hogy ő is küzdött a pánikbetegséggel, bár ő ezt más kifejezéssel illeti. Amit tudni kell még róla, hogy hosszú évek óta buddhizmussal is foglalkozik, melynek keretén belül találkozott az egyik légzéstechnikával.
Ez részben hasonló ahhoz, amit én is megosztottam veled. Nos, én pont egy pár hónappal ezelőtt megnéztem egy előadását videón, ahol alapvetően a buddhizmusról beszél (1:16-tól kezdi mondani, ha te nem szeretnéd az egész videót megnézni). És igencsak meglepődtem, mikor megemlítette ezt a „kis apróságot” magáról. Hát még akkor, mikor elmondta, hogy ő két éven át, naponta másfél órán keresztül gyakorolta ezt a légzést. 29 éves koráig szenvedett a pánikbetegségtől, majd a légzésére irányuló technikával elérte a gyógyulást. Szenzációs eredmény! Most már érted, hogy miért olyan nagyon fontos a helyes légzés és hogy igenis figyelj rá? Hogy miért szántam ennek az egy dolognak ilyen sok időt? Mert erre időt kell szánni. Mert ez csak így működik.
Szánj erre időt. Magadra. A légzésedre. A gyakorlásra. Legyél te is fontos magadnak. Mert, ha te nem vagy elég fontos magadnak, miért várod el, hogy másnak fontos legyél? Reggel mikor felébredsz, gyakorolj. Délelőtt gyakorolj, ha tudsz utazni, gyakorolj utazás közben. Tulajdonképpen, amikor csak teheted, gyakorolj. Ha csak kitűzött időpontokban szeretnéd ezt tenni, megteheted, de próbálj meg napközben minél több ilyen időt találni, esetenként 2-3 perc elég.
Szerinted, ha én feladtam volna, akkor most itt írnám neked ezeket a sorokat? Nem. Nagyon nem. Te se add fel! Ha kérdésed van, írj bátran! Ezek lesznek a te kezdő lépéseid és hidd el, hogy meghozzák a várva várt eredményt. Minél magabiztosabban lélegzel, annál jobban nő az önbizalmad is. Ez az első eszköz a kezedben a szorongás és félelem legyőzéséhez, amely mindig kéznél van és nem kerül semmibe.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#pánik #légzés #pánikroham #idő
